Ötvenhatos forradalmunk és a házasságunk – levél családomnak gyémántlakodalmunk alkalmából
Kedves Fiaim, Menyeim, Unokáim!
Ma, 2016. október 30-án ünnepeljük, egymás közt, házasságunk 60. évfordulóját, gyémántlakodalmunkat. Ti vagytok együtt – mint Nemesszeghy családunk – a házasságunk sikertörténete. (Négy fiú, négy meny, kilenc unoka.) Mikor majd találkozhatunk, egymás átölelésével együtt fogjuk ezt megünnepelni.
Ebből az alkalomból nagy szeretettel gondolunk Rátok! Alábbiakban felidézzük a 60 évvel ezelőtt történteket.
Mindenkit csókol: Gyuri és Emma
2016. 10. 30.
1956 október 30-án volt a templomi esküvő a pesterzsébeti nagytemplomban. A csukott ajtón keresztül is behallatszott a lövések, a robbanások zaja. Szüleim és húgom jelenlétében tartottuk meg az esküvőt. Emma 19 éves volt, én 28.
Este egy pesterzsébeti nyomorúságos kis épület fél házrészében volt a nászéjszakánk. (Pécsi családi házunkat ugyanis – amit szüleim életmunkájával, takarékoskodással, banki kölcsönnel, tanári fizetésből építettünk fel – elvették, államosították, mert apám a pécsi Zrínyi Miklós Hadapródiskolában tanított matematikát és fizikát.) Kint hősök harcoltak a magyar szabadságért azok ellen, akik nemcsak minket, hanem egész országunkat kirabolták, bent pedig egy emberpár kapcsolódott össze boldogan, mindhalálig. Megfogadtuk Szent Pál apostol korinthusiakhoz írt levelét:
„Mindenfelől szorongatnak, de össze nem szorítanak,
Kétségeink vannak, de kétségbe nem esünk,
Üldözést szenvedünk, de elhagyottak nem vagyunk,
Földre terítenek, de el nem pusztulunk.”
Címerünk és nemesi levelünk, amelyben Nemesszeghy Elemér-István az én apám.
A nevem pedig megtalálható a Révai Új Lexikona 15. kötet 35. oldalán. Dr. Nemesszeghy György
* * *