„Hadd lobogjon utat mutatva,
Hadd járhassunk jövőnk kutatva,
Hogy kézre féltő kéz találjon,
Hogy zászlónk alatt egy nemzet álljon!”
Szikora-Szilágyi: Lobogó Dalával toboroztak zászlóvivőket az 1848 méter hosszú (!) nemzeti lobogó bemutatására az Andrássy úton – az Operától a Hősök teréig – a magyar zászló és címer napján.
Egy olyan dolgot kellett megvalósítani, aminek nem lehetett „főpróbája” – ráadásul szakadó esőben. A kezdés előtt már-már kételkedtem abban, hogy az esemény sikeres is lehet, de a nemzeti lobogó sokunk számára olyan hívó szónak bizonyult, amire egyértelmű a válasz: megyünk, azt az időjárástól nem tesszük függővé. Különösen akkor nem, ha tudjuk, hogy a „külhoni” magyaroknak nap mint nap ki kell állniuk mellette, meg kell küzdeniük érte!
Szívesen vittük tehát kb. 1848-an két méterenként kétoldalt a Hősök teréig, ahol mintegy három környi csigavonal jött ki belőle. Rövid műsor és együtténeklés után a szervezők összehajtogatták a rekord méretű lobogót.
Ismét egy olyan élménnyel lettünk gazdagabbak, amit talán meg sem érdemlünk ilyen sűrűn. (Két nap alatt kettő is!) Remek társaságban voltunk, akik közül sokan sokat utaztak azért, hogy részesei lehessenek ennek a felemelő eseménynek!
(A fényképek minőségéért elnézést kérek, de egyik kezemmel a lobogót fogtam, másikkal az esernyőt. Hogy hogyan exponáltam, már nem is tudom – KK)
2018. március 16.
(KK)
* * *