Dr. Nemesszeghy György a nevem. A Dunaszerdahelybe beolvadt Nemesszegről származom, mely családunk ősi nemesi birtoka volt. Ezt azért kaptuk, hogy családunk védelmezze életük feláldozásával is Magyarországot.
A Várkesző település határában még az Árpádok korában épült Kesző vára a Rába egyik védőpontja volt. A török időkben a fokozott védekezés miatt királysági őrség tartózkodott a győri püspökség várában. Dokumentumok szerint a Dunaszerdahely melletti „Nemesszeg” nemesi birtokunkról lovasai élén ide érkező ősöm, akit szintén Nemesszeghy Györgynek hívtak, sikeresen védte meg Kesző várát és környékét a portyázó iszlám katonáktól.
Abban az időben egész Európát bejárta és megrázta az a híres festmény, amely portyázó iszlám lovast ábrázol a lándzsájának hegyére tűzött magyar csecsemővel.
Őseim kardot ragadtak ellenük.
Az említett festményen a magyar csecsemő a magyarságunk jövőjének jelképe is. Arra figyelmeztet minket, hogy kötelességünk kiállni a magyar jövőnkért. Védekezésünk egyik mai aktualitása az, hogy részt veszünk a 2018. március 15-i békemeneten. Demonstrálni akarjuk, hogy országunk szabadságát most sem adjuk.
Jövőnkért, a békemenetünk alkalmából idézek édesapám Nemesszeghy Elemér verséből:
Nagy a világ
...
Én nemzetem, parányi nemzetecském
hiszed-e, hogy van rendeltetés
isteni, mély szent világtitok
élni kell nektek magyarok.
Ha tagadjátok apáitok
a marék magyar szertehull
mint tengerben a csepp
örökre szétoszlik láthatatlanul.
De ha maradsz magyarnak
beszélhet a Trianon-határ
összefogva vérben-vasban
hazát építő, szent hivatásod vár.
2018. március 15.
Dr. Nemesszeghy György
* * *
Március 15-én nem mindennapi élményben volt részünk! Én el tudom fogadni, ha más máshogy látja a dolgokat, de időnként jól esik hasonló gondolkodásúakkal együtt lenni. Ráadásul egy ilyen hatalmas tömegben! Sokan több száz kilométert utaztak ezért az élményért. De tényleg, hosszú időre lehetett töltekezni ez alatt a 4-5 óra alatt. Az időnként eleredő eső sem szegte kedvünket.
A Bem-szobortól indultunk a Bem rakparton, majd a Margit hídon áthaladva a Szent István körúton „folyt az emberáradat”. A menet eleje már Pesten járt, amikor a budai Bem térről még nem indult el a vége! És tényleg, méltó volt nevéhez: a türelmetlenség legkisebb jele sem volt érzékelhető. Meleg kézszorítások voltak ismeretlenek között, a lengyelek a lengyel-magyar barátság szimbólumait osztogatták, Kossuth-nóták hangzottak fel itt-ott – ettől eltekintve némán hömpölygött a tömeg: nem valami ellen, hanem valami mellett álltak ki az emberek.
Igaz, hogy a Bajcsy-Zsilinszky út és az Alkotmány utca kereszteződésénél „valakik” még „A párttal, a néppel egy az utunk”-at bömböltették. Reméljük, hogy ők sem minket akartak bosszantani, csak valahol megálltak a múltban, és máig nem okultak belőle. Gyorsan áthaladtunk ezen a ponton, senki nem méltatlankodott. Hamarosan a Kossuth téren voltunk, ahol színvonalas műsor következett.
(A fényképek nyilván nem mondhatók reprezentatívnak, inkább csak amolyan ízelítőként mellékelem – KK)
2018. március 15.
(KK)
* * *